A kirándulócsoport önkéntelenül is elcsöndesedett, ahogy beléptek a
trónterembe. Személyesen látni a forgatás helyszínét, sokkal, de sokkal
nagyobb élmény, mint a mozivásznon nézni. A három felség is jelen volt,
legalábbis a viaszszobraik. Néhány őrült fanatikus egyből felsikkantott,
majd rohantak fényképezni egymást a figurákkal.
– Nahát, milyen élethű! – mondta az egyik. A másik csak ölelgette Aro viaszfiguráját, idétlenül vigyorogva.
– Ne dumálj, így nem tudok egy rendes képet sem csinálni! – válaszolta a fotózó barátnő.
Nagyjából tíz percig volt bent a látogatócsoport, ezen a napon az
utolsó. Az idegenvezető tapsolt, így mindenki elindult kifelé. A három
lány is velük tartott, és hamarosan csend borult a kastély termeire.
Néhány órával később megfordult a kapu zárjában egy kulcs, és három
alak lopakodott végig a kihalt folyosón. Meg sem álltak egészen a
trónteremig, ahová csak a telihold fénye világított be.
– Tudtam, hogy van az a mennyiségű pia, amitől kidől a gondnok – szólt az egyik lány, a délutáni utolsó csoportból.
– Nézd, hát nem gyönyörűek? – válaszolt az, aki Aróra csimpaszkodott nemrég.
– Micsoda hülye ötleteitek vannak – mondta a fényképész. Ő végül odament a fővámpírhoz, és alaposan megnézte.
– Szerintetek miből van a szeme? – kérdezte, és megpróbálta az ujjával
megnyomni, de keze egy centivel a célpont előtt megdermedt.
– Én a helyedben, nem tenném. – Megdermedtek, ahogy Aro hangja betöltötte a termet. – A vacsora tálalva!
Később a három vámpír elégedetten ült trónján, míg a részegnek gondolt palotagondnok eltüntette a tetemeket.
– Látjátok, mégiscsak jó cserét ajánlott az a nő pár éve: az életéért cserébe mindig lesz pár önkéntes "vacsoravendég".
Caius Aróra nézett, és elhúzta a száját.
– El kell ismernem, igazad van. Folyamatosan akad pár őrült rajongó, aki
visszaszökök ide éjjel, mi pedig várjuk őket sok szeretettel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése